A lelkemben ma összegyültenek
A pápa és a kardinálisok:
Egy egész vatikáni szék.
Bíborosan vonult fel önmagával
Tanácskozni a lelkiismeret.
S határoztak szörnyűt, büszkét, nagyot:
A hazugság szentté avattatott.

A becstelenség ős-symbolumát
Én eztán becsülettel hordozom.
Mint fegyverét a hős,
Mint gyűrűjét a mátka,
Mint királyasszony a diadémját.

Szentté avattatott,
És kedvessé az Úristen előtt,
S én megvetném magam,
Ha titkos ösvényéről
A lábam csak egy lépést térne le,
Mert tőle függ az Anyám élete.

1920 augusztus 16