Szól a censor: Vetó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér! -
      S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
      Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a censor: Vetó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én! -
      S a fehér lapról láthatlan sorokban
      Feltámad az elítélt költemény.

Szól a censor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked
      S szól az Ige: én öröktől vagyok
      S nem érintnek halálok, születések!

Szól a censor: Ez férfi munka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot! -
      S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram.
      Látatlanul mindenki olvasott!

1919 december 20