Csikorgó foggal és sápadt ajakkal
Álltam a sötét, komor ház előtt
És elképzeltem benn a jó barátot,
És láttam szuronyok közt állni őt.

És akkor hangtalanul, befele,
Miatta is egy égő könnyet sírtam,
De a falra, mint annyi falra már,
Látatlanul egy "Mene Tekel"-t írtam.

Ítélnek még itt magyar bírák egyszer,
Ahogy van Isten égben: úgy tudom,
Villan még itt a nap sugára egyszer,
Villámló magyar csendőrszuronyon!

Ítélnek még itt magyar bírák egyszer,
De, akkor bosszulatlan nem marad
Egyetlenegy meghurcolt árva lélek,
Egyetlenegy ártatlan áldozat!

Ítélnek még itt magyar bírák egyszer,
És a bizonyság ott lesz a falon,
Ott feketéllik a rettentő írás:
E bűnösöknek nincsen irgalom.

1919 november 13