Álljunk hiven e máglya tetején
Veszendő magyarok, maroknyi had,
Szívünk körül a lánggyűrű szorul,
S talán közelg a végső pillanat.
A sötét égre zeng hattyúdalunk:
Éltünk külön, most együtt meghalunk.

Álljunk hiven e máglya tetején
És fogjuk szorosan egymás kezét,
Talán feloldja ez a végső perc
A magyar testvérgyilkos végzetét,
Utolszor szivárvány lesz az égen,
Csunyán éltünk, hadd haljunk meg szépen!

1919 március