A havasokról mikor leözönlött
48 telén a martalóc had,
Jelszó lett a lelketlen papok ajkán:
"Az Isten alszik - most minden szabad!"

És ha eszmélt volna az ijedt lélek:
Hogy ragad a vér s szörnyű a vétek
És a lánccsörgés az égbe hallszik:
Vigasztalá magát.
Hóhér és porkoláb:
"Eh, mit, az Isten alszik!"

Az Isten alszik: néha az is érzi,
Aki Benne hisz s aki - áldozat.
Került, fordult az idő kereke,
S hogy legázolt egy szörnyű változat:
Mi is kérdjük irtózva, réveteg:
Én Istenem, behunytad a szemed?!

Szemed sugárival
Be nem sugározod
A sok sötét utat?
S talán elzsibbadott
A világokat átfogó tudat?

Írtam e sorokat,
Mikor Erdély földjén
Újra rabvilág lett,
Dohos börtönélet,
S írván, zaklattam az alvó Istent:
Hátha tán fölébred!

1919 február 19