Látjátok, mit tesz egy rövidke szó,
Egy felcsattanó kurta szócska: "Nem!"
A bizalom, mint tüzes szélvész száguld
Újra végig a lankadt ereken,
A zsarnok arca halványabbra válva
És újra áll a harc, élet-halálra!

Olyan e város, mint egy kis sziget,
Mint hullámvert és hányatott hajócska,
Az ellenség a tenger - nála minden,
Minden hatalom, - nálunk csak egy szócska,
Egyetlenegy viharzó szócska: "Nem!"
Tépett zászló, morajló tengeren.

Egyetlenegy sikoltó szócska: "Nem!"
Ó szent és büszke, boldog tagadás,
A lélek földalatti tájain
Ez a kemény szó új kavernát ás,
Hol jobb időkig meghúzzuk magunk.
S hol halódva bár, - szabadok vagyunk.

Bár vakmerőbb az olcsón hódító,
S paraszti keze a szentélybe nyúl,
S bár tűrnünk kell és ütnünk nem szabad,
S bár engednünk kell megtorlatlanul:
Ha rabságunk gyötrelme nem ér véget,
Megáll a munka és megáll az élet!

Még eskü nem volt soha igazabb,
Istenesebb, mint e nem-esküvés,
S bár soknak, aki dacba öltözött,
Küszöbén nyomor és torkán a kés:
Békén jár az igazak palástjában,
A börtön vagy a halál árnyékában.

Látjátok, mit tesz egy rövidke szó!
Az igazság egy lépcsőfokot hág!
Ó hogy szeretlek, csudállak, én népem,
Ti passzív hősök, tűrő katonák!
E város egy országnak üzeni:
Égnek a honszerelem tüzei!

Látjátok mit tesz egy rövidke szó,
Egy felcsattanó kurta szócska: "Nem!"
Ó drága testvéreim, akik jártok
Tépett zászló alatt a tengeren,
Nehezüljön bár száz kereszt most rátok:
Megáld az Isten, hogy kimondottátok.

1919 január 23