|
|
|
|
Rügy, ki ne pattanj,
Maradj a fába' benn. Ibolya, ki ne nyílj, Maradj a földbe' lenn. Napsugár, arany-nyíl Fejünkre ne cikázz, Hadd legyen bú a bú, Hadd legyen gyász a gyász! Fejünkön holt hamu, Szaggatva köntösünk, Alattunk puszta föld, Mit könnyel öntözünk. Borongva nézzük így Fogyatkozó napunk, Romok, sírok között Akik barangolunk. Hulló csillag: ne hullj, Folyók: megálljatok, Szelek: szegjétek le Szárnyaló vágyatok, Tüzek: aludjatok ki, Hamvadjatok hitek, A mi Istenünk meghalt! Hinni? Kinek? Minek? Föl ne villanjon itt A szem szerelmesen, Szabadság hogyha nincs, Minek a szerelem? Az egész természet Temetkezzék velünk S ne jöjjön új tavasz Ha mi elsüllyedünk! 1918 december 28 |
 |  |  |
|
|
|