Globusz^® Publishing 

Könyvemet a nagyközönség legszélesebb rétegeinek szántam. Arra kellett törekednem tehát, amellett hogy értékesíteni kívántam a Rákóczi-kutatás minden eddigi valamire való részeredményét, hogy előadásomat ne szakítsam meg lapalji jegyzetek, idézetek tömegével, hanem mondanivalóimat irodalmi formában közöljem olvasóimmal. Hogy ez mennyire sikerült, arról legkevésbé sem én vagyok hivatott véleményt mondani. Viszont ez az előadási mód kötelez arra, hogy művem befejezése után számot adjak forrásaimról, ami egyben azt is jelenti, hogy összefoglaljam a Rákóczi-irodalmat. Különösen fontos ez már azért is, hogy az Olvasó, ha könyvem valamely részlete iránt közelebbről is érdeklődik, megtalálja, hogy hol olvashat bővebben azokról a részletekről, amelyeket könyvemben, annak adott terjedelme mellett, nem adhattam elő részletesebben, csak amennyire azt a mű egysége megkívánta.

Az egész magyar történelemnek egyik legjobban felkutatott területe a Rákóczi-mozgalom korszaka. Különösen Thaly Kálmán fáradhatatlan munkásságának köszönhetjük, hogy erre az időszakra nézve minden lényeges forrás ki van már adva. Mivel nincs terünk minden kisebb napló és egyéb forrás felsorolására, legelső sorban Bartoniek Emma könyvére utaljuk az olvasót: Magyar történeti forráskiadványok (Bp. 1929). A Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. kötet 3/b. füzet, amelyben a tárgyalt kor valamennyi kiadott forrása fel van sorolva. Aki ennek a kornak egykorú nyomtatott irodalmára kíváncsi, az forgassa Szabó Károly és Hellebrant Árpád négykötetes Régi Magyar Könyvtárát és gróf Apponyi Sándor Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok című négykötetes könyvészetét.

Rákóczi többször említette, francia nyelven Hágában 1739-ben megjelent Historie des revolutions de Hongrie c. művének nincs teljes magyar fordítása. II. Rákóczi Ferenc emlékiratait a magyarországi háborúról Ráth Mór és Thaly Kálmán adták ki magyarul. Megjelent Ráth és Kugler kiadásában Pesten 1866-ban. A Confessiot II. Rákóczi Ferenc fejedelem önéletrajza címmel Domján Elek fordította le latinból magyarra s ő maga is adta ki Miskolcon 1903-ban.

A Rákóczi-korra vonatkozó szélesebb időközt felölelő forráskiadványok közül külön meg kell említenünk Thaly Kálmán kétkötetes Rákóczi Tár című kiadványát (Pest, 1866-68), amely Rákóczi imádságát, Beniczky Gáspár, Szatmári Király Ádám és Ráday Pál naplóit, a szécsényi országgyűlés jegyzőkönyvét és törvénycikkeit, valamint Bercsényinek Károlyi Sándorhoz írt leveleit tartalmazza. Ugyancsak Thaly adta ki a vargyasi Daniel-család levéltárából a Történelmi Kalászatok 1603-1711. c. művet (Pest, 1862), amely Rákóczi leveleken kívül Vay Ádámnak egy lengyel királyi tanácsos nevében írt híres röpiratát is tartalmazza. Ottlyk György önéletírását, a bártfai követek naplóját az ónodi országgyűlésről, Teleki és Pápay belgrádi követségének naplóját s még más három kuruc kori naplót szintén Thaly adott ki a Monumenta Hungariae Historica c. sorozat második osztályának 27-ik kötete gyanánt Történelmi Naplók 1663-1719. címmel (Bp. 1875. Akadémia.). Az egész Rákóczi korra nézve nyújt érdekes részismereteket Thaly Kálmán Irodalom- és mivelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi-korból című könyve. (Bp. 1885. Ráth.)

Az első összefoglaló s a maga korában modernnek is tekinthető Rákóczi életrajzot, amely ma már merőben elavult és hiányos, Horn Emil írta. Megjelent német és francia nyelven is: Franz Rákóczi II. Fürst von Ungarn und Siebenbürgen. (Zweite Auflage: Leipzig, 1861) és François Rákóczi II. Prince de Transylvanie. (Paris. 1906.) Rákóczi első kimerítő és adatokban ma is felülmúlhatatlanul gazdag életrajzát Márki Sándor írta: II. Rákóczi Ferenc. I-III. kötet (Bp. 1907-1910). A hatalmas terjedelmű mű a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatában jelent meg. Számomra ez az úttörő munka igen hasznos útmutatásokkal szolgált. Sajnos, írója egy ma már stilárisan is túlhaladt történetírói iskola kimagasló alakja volt és így műve ma már nagyon nehéz olvasmány s több helyen erős kritikát kíván. Érdeme azonban adatgazdagsága miatt időálló marad. Az összefoglaló magyar történelmi előadások sorából ki kell emelnem Szalay László Magyarország története című művének VI. kötetét (Pest, 1859), mint amelyik mű először közeledett komolyabb megértéssel a Rákóczi-kérdéshez.

Rákócziról, koráról és a vele kapcsolatos, vagy vele egykorú eseményekről rengeteg cikk, tanulmány, adalék jelent meg a különböző szakfolyóiratokban: Turul, Századok, Erdélyi Múzeum, Budapesti Szemle, Történelmi Tár, Gazdaságtörténeti Szemle, Hadtörténelmi Közlemények, Magyar Katonai Szemle, stb. stb. Ezt a több száz darabra menő irodalmat itt felsorolni nincs terünk. Az ebben rejlő anyagot, amennyiben az előadásomba belekívánkozott, természetesen, szintén hasznosítottam.

A magyar külpolitikai koncepció kialakulására először Hóman Bálint mutatott rá a Magyar Történet általa írt köteteiben, majd külön tanulmányokban is. A nemzeti királyságért folytatott küzdelemre nézve alapvető természetűek Szabó Dezső művei: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában (Bp. 1909) és Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505-1526 (Bp. 1917). Rákóczi Ferenc első két évtizedével behatóan foglalkozik Thaly Kálmán II. Rákóczi Ferenc fejedelem ifiusága 1676-1701 című kimerítő tanulmányában (Pozsony. 1882). Thököly Imre életrajzát a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatában Angyal Dávid írta meg és adta ki két részben (Bp. 1889). Thököly Imre naplóit és leveleskönyveit, melyekből idéztünk, Thaly adta ki a Monumenta idézett sorozatának 24-ik kötete gyanánt (Bp. 1873). Ugyanezen sorozat 23-ik kötete gyanánt adta ki ugyancsak Thaly Kálmán Késmárki Thököly Imre és némely főbb hiveinek naplói és emlékezetes irásai 16861705 címmel azt az anyagot, amelyet szintén felhasználtunk (Bp. 1868). Bercsényi Miklós életrajzát 1706 végéig Thaly Kálmán írta meg A Székesi Gróf Bercsényi Család 1470-1835 c. műve második és harmadik kötetében (Bp. 1887-1892), ugyanitt igen részletesen olvasható Bercsényi és Rákóczi 1701-1703 közötti lengyelországi működésének és a szabadságharc 1706-ig folyó eseményeinek előadása is.

A Rákóczi-féle szabadságharc, illetve függetlenségi harc korszakára nézve a következő forráskiadványok a legnélkülözhetetlenebbek: Az Archivum Rákóczianum had- és belügyi sorozatának I-X. kötete, melyet Thaly Kálmán 1873 és 1883 közt rendezett sajtó alá. Ennek első három kötete Rákóczi Ferenc leveleskönyveit, levéltárának egykorú lajstromát tartalmazza 1703-tól 1712-ig. A negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kötet Bercsényinek Rákóczihoz 1704 és 1711 közt irt leveleit közli. A nyolcadik kötetben Bercsényi leveleskönyvét adta ki 1705 és 1711 közöttről. A kilencedik kötet Bottyán János levelezését s a reá vonatkozó iratanyagot tartalmazza. A tizedik kötet igen jól használható név- és tárgymutató az egész sorozathoz. Az Archivum Rákóczianum diplomatiai-sorozatának három kötetét Simonyi Ernő rendezte sajtó alá Angol diplomátiai iratok II. Rákóczi Ferenc korára címmel (Pest, 1871-1877). Alapvető fontosságú a mozgalom francia összeköttetéseire nézve Joseph Fiedler kétkötetes okmánykiadása: Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi's und seiner Verbindungen mit dem Auslande (Wien, 1855-1858). Az első kötet Kökényesdi Vetési László, a második Klement János Mihály iratait tartalmazza. A két kötet a Fontes Rerum Austriacarum IX. és XVII. kötete gyanánt látott napvilágot. Szalay László adta ki a Magyar Történeti Emlékek sorozatában Gróf Károlyi Sándor Önéletírása és naplójegyzetei, Pulay Jánosnak A szathmári békességről írt munkája címmel e kérdés becses forrásanyagát két kötetben (Pest, 1865).

A Rákóczi-mozgalom szabadságharcának külpolitikai történetére először von Hengelmüller fordított nagyobb súlyt Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit 1703-1711 c. művében, melyből azonban csak az első kötet jelent meg (Stuttgart-Berlin, 1913) s az csak 1706-ig adja elő az eseményeket. Nélkülözhetetlen Angyal Dávid kis könyve: Erdély politikai érintkezése Angliával. A mohácsi vésztől a szatmári békéig (Bp. 1902).

A szabadságharc hadtörténeti irodalmában korszakalkotó jelentősége van Markó Árpád számos résztanulmányának, melynek összeredménye II. Rákóczi Ferenc a hadvezér címmel mint önálló mű is megjelent (Bp. 1934). Katonai vonatkozásokban első sorban erre a kitűnő könyvecskére támaszkodtam. Rajta kívül és a szétszórtan megjelent tanulmányokon kívül a hadi események előadásánál leginkább még az alábbi műveket használtam: Thaly Kálmán: Ocskay László, II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a Felső-Magyarországi hadjáratok 1703-1710. I-II. kötet. (Bp. 1905.) Thaly Kálmán: Bottyán János, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezénylő tábornoka (Pest, 1865). Thaly Kálmán: Dunántúli hadjárat 1707-ben (Bp. 1880.) Jurkovich Emil: II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és Besztercebánya (Besztercebánya, 1903).

Des Alleurs szerepéről Márki értekezett a Hadtörténeti Közlemények 1917-es kötetében Des Alleurs marquis Rákóczinál címmel. Nedeczky diplomáciai működésének okiratait kiadta Nedeczky Gáspár A Nedeczky Család című könyvében (Bp. 1891). Klementre nézve töredékében is becses Szalay László tanulmánya: Klement János Mihály, II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben. Hágában. Londonban (Századok, 1870). A Századok ugyanezen kötetében érdekes adatok olvashatók egy könyvismertetés kapcsán Klement halálos pöréről is. A lengyel, porosz és svéd összeköttetésekhez becses adatokkal szolgált Marczali Henrik Regesták a külföldi levéltárból c. közleményében (Történelmi Tár, 1882).

A Rákóczi-kor belpolitikájára lásd R. Kiss István művét: II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása (Bp., 1906) és Áldásy Antal: Az 1707. évi Ónodi országgyűlés története (Bp., 1895). A művelődéstörténeti vonatkozásokra Thaly már idézett s már címével is idemutató könyvén kívül használtam még Thaly tanulmányát: Az első hazai hírlap. 1705-1710 (Bp., 1879), Hildenstab György értekezését: Közgazdasági viszonyaink II. Rákóczi Ferenc korában (Székelyudvarhely, 1910), Schulz Irén disszertációját: Női viselet a kuruc korban 1670-1700 (Bp., 1912).

A svédeknek a poltavai csatavesztés utáni szerepére nézve lásd Ballagi Aladár könyvét: XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon 1709-1715 (Bp., 1922). Erdődi gróf Pálffy János nádor címmel megírta Pálffy rövid életrajzi vázlatát, vitéz Málnást Ödön dr. A szatmári béke történetének ismeretéhez nélkülözhetetlen Lukinich Imrének a Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai sorozatában megjelent gazdag oklevél kiadványa: A szatmári béke története és okirattára (Bp., 1925).

Rákóczi emigrációjának első évét napról-napra haladva Szalay László állította össze: II. Rákóczi Ferenc bujdosása I. kötet (Pest, 1864). A francia- és törökországi emigráció történetét önállóan megírta Szekfü Gyula: A száműzött Rákóczi (Bp., 1913). A mű megjelenésekor országos vita középpontjába került. Kétségtelen, hogy vannak részmegállapításai, amelyeket magam nem írok alá és amelyek kiváltották Ballagi Aladár: Az igazi Rákóczi (Bp., 1916) című könyve megjelenését. Thaly Kálmán adta ki De Saussure Czézárnak törökországi leveleit és följegyzéseit (Bp., 1909). Mikes Kelemen leveleinek, amik a rodostói napoknak igen becses forrásai, számos kiadása forog közkézen.

A Rákóczi-emigrációnak igen nagy irodalma van. Az egészet összeállította Karácson Imre: A Rákóczi-emigráczió török okmányai 1717-1803 c. (Bp., 1911) művében. Ezen mű mellett nélkülözhetetlen Angyal Dávid: Adalékok II. Rákóczi Ferenc törökországi bujdosása történetéhez (Bp., 1905), Thaly Kálmán: Rákóczi-emlékek Törökországban és II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak föltalálása (Bp., 1893). Az emigráció lengyelországi részére fontos mű Thalytól: Kosztolányi Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách és Rákóczi-levéltár (Bp., 1888). Rákóczi és a kamalduliak viszonyára lásd Emile Pillias: Etudes sur François II. Rákóczi de Transylvanie, pendant son séjour en France: Rákóczi aux Camaldules de Grosbois (Revue des Études Hongroises, 1933).

Rákóczi és Mikes irodalmi munkásságára lásd Szerb Antal könyvét: Magyar Irodalomtörténet I-II. köt. (Cluj-Kolozsvár, 1934), Fraknói Vilmos: II. Rákóczi Ferenc vallásos élete és munkái (Bp., 1904), Brisits Frigyes: Szent Ágoston és Rákóczi Ferenc vallomásai (Pécs, 1914), Zolnai Béla: Magyar janzenisták (Minerva, 1924-1925), Zolnai Béla: A janzenista Rákóczi (Szeged, 1927), Máté Károly: A magyar önéletírás kezdetei 1585-1750 (Bp., 1927), Zolnai Béla: Mikes Kelemen (Bp., 1930). Rákóczi rodostói könyvtárát Zolnai Béla ismertette a Magyar Bibliofil Szemle 1925-ös évfolyamában.

Köztörténeti vonatkozásokban első sorban az általam és Pethő Sándor által írt Magyar Nemzet Története az ősidőktől napjainkig című mű (Bp., 1932) szövegére támaszkodtam s a magyar történet megfelelő századainak átfogó elbeszélésére kíváncsiakat erre a könyvemre utalom.

Ez az irodalmi mutató valószínűleg elegendő arra, hogy ennek alapján az olvasó az egyes őt érdeklő részletnél az utánaolvasás irányát megtalálja. Aki pedig maga is el akar mélyedni a Rákóczi kérdésben, azt úgyis egyik tanulmány a másikhoz, egyik könyv a másikhoz vezeti. És ekkor fogja csak meglátni, hogy a források közös használata miatt egyes mondatok, szófordulatok, hogy visszacsengenek a legkülönbözőbb feldolgozók előadásának szövegében is.

(VÉGE)