Globusz^® Publishing 

Lubinszky Taddeus nem volt kíváncsi arra, hogy Birukov hercegnő kitől és mi módon tudta meg Berta féltve rejtegetett titkát. Mire hazaért, belátta, hogy itt megdönthetetlen tényekkel áll szemben, amelyek erősebbek, mint ő. A helyzet világos. Berta testi–lelki jóvolta egy idegen asszony, egy kétségbeesett anya, egy másik önző és kegyetlen szeretet hatalmába került. A hercegné éppúgy szereti a fiát, mint ő szereti Bertát. Két szeretet csap itt össze Berta feje felett. S az anyának erős szövetségesei vannak. A fia, a szerelmes, vergődő, desperált, izgatott lelkű Alekszej, a fanatikus és önfejű Lomov Olga, a Berta szívében sarjadzó szerelem, az egész borzasztó helyzet az ellenfélnek segít, a nagy titok, a bűn, amely Müller báró törvényes gyermeke és örököse ellen készült, nem titok többé, egy eszelős suhanc, egy megriadt anya, egy hűtlen és makacs cseléd prédájává lett – itt nem segít semmi, sem az Ég, sem a Pénz, sem a Sátán, itt kapitulálni kell...

A vén lengyel most vette észre, hogy emberfeletti vakmerőséggel indította meg ezt a háborút, amelynek első nagy csatáját tökéletesen elvesztette. Berta a legkétségbeejtőbb dilemmába került. Ha most visszatér Visóra, és nyilvánosságra hozza, hogy a nábobnak örököse maradt – a vagyont, a hatalmat, a függetlenséget, az óriási koncepciókat teszi tönkre, esetleg magamagát is és őt, aki a Müller–hagyatékot úgy felforgatta, hogy abban kő kövön nem maradt. A felét eladta, a másikra rengeteg adósságot csinált, szédületes kockázatokat vállalt, összekeverte az angol társaság és az orosz hercegnő vagyonával... csupa olyan intézkedés, amelyhez nem volt joga, amelyért felelősségre vonja őt három állam hatósága, amelyért nemcsak neki, de Bertának is számolnia kell, esetleg egész becsületével és vagyonával, amelyért Bertának a legjobb esetben gondnokság, neki pedig börtön jár... A hideg verejték kiverte a vén lengyel szürke, ráncos homlokát... Két asszony és egy kártyás, iszákos, morfinista fickó tartja kezében az ő és Berta sorsát. Ez a három ember bármely pillanatban a becstelenség, nyomor, szégyen, gyalázat és börtön mélységébe taszíthatja őket.

Nos, mi itt a teendő?

A vén lengyel félt, hogy összeroskad a felelősség súlya alatt. Bertához indult. Az ajtónál visszarettent. Mit mondjon neki? Hisz neki magának sincsen egyetlen egészséges és bátor ötlete.

"Éppolyan nyomorult, tehetetlen, szánalmas féreg vagyok – gondolta rémülten és dühvel –, mint az a morfinista fattyú, ott a Casino bakkasztala körül. Én is túlságos nagy tétet tettem egyetlen lapra, én is elvesztettem a döntő coup–t, és most én sem tudom, hogy mitévő legyek."

Megfordult, és kirohant az útra. Ibolya– és benzinszag úszott a levegőben. Ez a szag a világcsődületek, a kártyadzsungelek, a Nizzák, Monte–Carlók, Riviérák szaga. Autó, virág, asszonytest és ékszer: ez a bűn paradicsomkertjének négy bibliai folyama. Ezen keresztül táplálkozik a Sátán tengere.

"Pfuj!" – undorodott Lubinszky, és tétován botorkált fel és alá a Quai Massena fasorai között.

"Végre mégis határozni kell!" – gondolta el újra és újra, mindig nagyobb dühvel és lelkiismeret–furdalással. – "Mit lehet menteni?"

Szédült és támolygott. Leroskadt egy padra. Tenyerébe hajtotta a fejét.

– Nini, hogy búsul az öreg! – szólalt meg háta mögött egy maszatos, olasz virágárusleány. – Biztosan mindenét elvesztette tegnap...

– Igaza van neki – dörmögte magában Lubinszky, és halálos nagy szégyenkezéssel feltápászkodott.

Megindult Berta villája felé. Meggörnyedt hátáról is le lehetett olvasni a nagy vereség, a fájdalom és az önutálat szörnyű vádiratát.

"Tehát legyen úgy, ahogy a sors akarja. A buta, gonosz és kegyetlen Végzet."

Becsoszogott Bertához, és száraz, rekedt hangon előadta neki:

– Leányom, minden bűn az enyém. Belátom, tévedtem.

Berta megrázkódott.

– Miről beszélsz, apám? A hercegnőnél voltál?

– Ott. Alekszandra Ivanovna mindent tud.

Berta lehorgasztotta a fejét.

– Ez az Isten akarata volt.

A lengyel felhördült.

– Hogy érted ezt, Berta? Azt akarod ezzel mondani, hogy beadjuk a derekunkat? Hogy odadobjuk a vagyont, a hatalmat, a jövőt a gyámok és gondnokok, ügyvédek és hivatalnokok, a munkások és cselédek buta és kapzsi mindenhatóságának? Ezt akarod mondani, Berta?

Berta rémülten védekezett.

– Apám, én nem tudom, hogy mit kell cselekednem. Csak azt tudom, hogy félek.

Az öreg lengyel kiegyenesedett.

– Nos, hát én nem adom meg magam. És nem adlak el téged.

– Hogy gondolod ezt?

Lubinszky odalépett hozzá, és karjába zárta a remegő és izgatott teremtést.

– Bertuska, édes, egyetlen csöppnyi kis galambom, Bertuskám, kisleányom, szót fogadsz–e a te öreg, szigorú zsarnokodnak? Rám bízod–e magad?

Berta kissé megnyugodott, némán bólintott az apja karjai között.

– Nos, nincs más hátra, mint hogy te Alekszej felesége légy.

Berta majdnem elájult az izgalomtól.

– Miért akarod ezt, apám?

– Mert nem tehetünk mást. Ez az egyetlen mód, hogy...

– Hogy őket cinkosunkká tegyük? – sikoltott fel Berta.

Az öregúr szomorúan lehajtotta fejét.

– Miért vagy ily kegyetlen? – kérdezte ellágyulva és fájdalmas szégyenkezéssel. – Látod, én nem kérdezem, hogy tudta meg Birukov hercegné a titkot... nem... ne is mondd el, Berta... nem akarom tudni. Tőled vagy Olgától, mindegy... most már nem tehetünk mást, mint hogy őket is, Olgát is belesodorjuk a felelősség és az érdek közösségébe. Nincs is más megoldás. Te Alekszej felesége leszel.

– És a gyermek?

– Alekszej vállalja őt. Fiává fogadja.

Berta kimeredt szemmel bámult az apjára.

– Mi szükség van arra? Franznak van olyan nagy neve, mint Birukov hercegnek. Franz a Müller báró fia.

Lubinszky arcán a ráncok összefutottak, szemöldöke felhúzódott kopasz homlokára, s a szája széle egy pillanatig hangtalanul rezgett. Berta megijedt.

– Mi bajod van, apám?

Az öregúr összeszedte magát.

– Berta, légy okos és engedelmes kislányom nekem. Berta, ne kérdezősködjél, ne ítélj el, és ne háborodj fel. Emlékszel, mit kértem én tőled a szanatóriumban, két nappal a fiad születése előtt?

Berta elhalványodott.

– Hogy törvénytelennek jelentsük be Franzot? Erre gondolsz, apám?

– Erre.

– De én tiltakoztam.

– Én pedig...

Berta felsikoltott.

– Szentséges ég! Csak nem azt akarod mondani, hogy te...

Lubinszky szeméből vad láng csapott ki.

– De igen. Én mégis úgy cselekedtem, ahogy a meggyőződésem és a teirántad való szeretetem sugallta. Most már érted, hogy miért kell a gyermeket Birukov hercegnek örökbe fogadni. Nos, meg tudsz nekem bocsátani, Berta?

Berta halálos merevséggel bámulta az apját. Egyetlen hang, egyetlen arcmozdulattal sem árulta el, hogy él és érez és gondolkodik.

Lubinszky rekedt, kíméletlen hangon folytatta:

– A hercegnőt és fiát már beavattam ebbe a titokba, ők megértették a helyzetet, és ők a gyermeket Alekszej fia gyanánt fogják az orosz nagykövetségen bejegyeztetni. Beleegyezel?

Berta meg se moccant. Ott állt az ajtó előtt, némán, fehéren, mint egy márványból való bálványszobor.

Lubinszky most már csak suttogni tudott.

– Alekszej vállalja a maga törvényes gyermeke gyanánt... a báró vagyona a tied... minden marad a régiben... nem így gondoltam én, édes kisleányom, de a sors így akarta, lásd, ezért nem lett volna szabad senkinek megtudni... Nos, hát akarsz a herceg felesége lenni? Vállalod–e az új életet, Berta?

Berta némán és hidegen bólintott.

Az öreg Lubinszky két nap alatt rendbe jött önmagával. A fiatal herceget nem becsülte sokra, de annál nagyobb megelégedéssel gondolt arra az óriási vagyonra, amely a háta mögött áll. És belátta, hogy itt kikerülhetetlen kényszerek meredtek az ő útja elé; a hegyeket nem mozdíthatja el, tehát meg kell másznia azokat; ilyen módon is le lehet győzni a hegyeket. Tehát Berta a herceg felesége lesz. Mi most a teendő?

Elsősorban az, hogy a herceg családi viszonyait rendezze az orosz kormánnyal és a cári udvari körökkel. Ez – nézete szerint – pénzkérdés csupán. A második feladat a Birukov–vagyont eggyé forrasztani a Müller–vagyonnal, de emellett Berta anyagi függetlenségét biztosítani. No, ez az ő dolga. Berta részvénypakettjét a Birukov–házasság nem fogja apasztani, sőt lesz arra gondja, hogy meg is duzzassza. És a részvények az Angol Bank széfjében lesznek, s afölött csak ő és Berta rendelkezhetik. Nos, és a harmadik pont: embert faragni a fiatal hercegből. Hát ezt is megpróbálja.

"A dolgok ilyen fordulásán nem segíthetek, tehát a fordulathoz kell alkalmaznom az én taktikámat. Az élet tele van ilyen véletlenekkel, de azért az életet nem a véletlenek kormányozzák, hanem az emberi ész és emberi akarat, amely a véletlenségekből is előnyöket vált ki. És én a véletlenek kősziklájából is forrást fakasztok" – gondolta büszke önbizalommal és ráncos, szürke arcán máris átvillant egy–egy diadalmas sugár. És újra munkához fogott. Napjában húsz levelet és sürgönyt írt, tízszer telefonált, minduntalan bekukkantott a leányához, a hercegnével és Alekszejjel tanácskozott, és emellett végigszaladta a várost, és ajándékokat vásárolt össze Berta és a kis Franz számára.

Negyedik nap közölte a hercegnével, hogy visszamegy Visóra, a tröszt közgyűlését előkészíteni. Megbeszélték, hogy Alekszandra Ivanovna két hét múlva elviszi Bertát Párizsba, Lubinszky is oda megy, és megtartják az esküvőt.

Ugyanazon a napon utaztak el Nizzából Birukov hercegné és Alekszej herceg is, hogy az esküvőt előkészítsék.

Berta Olgával még Nizzában maradt. Mint valami alvajáró, úgy ténfergett a tengerparton és a régi Nizza szűk, görbe utcáin. Otthon alig szólt egy szót; elolvasta a leveleket, s a párizsi gyermekszanatórium jelentéseit; ölébe hullott kézzel morzsolgatta a zizegő lapokat, és mérlegelte az új élet eshetőségeit. Olga fecsegéseit meghallgatta, de nem válaszolt kérdezősködéseire. Nehéz alvása volt. Álmában sokszor látta a bárót, és ilyenkor kiverte a halálos hideg verejték. Felriadt, és újra és újra elgondolta helyzetét. Mintha állandóan alkohol– vagy morfiummámorban élne, szinte óránkint erőlködnie kellett, hogy valahogy eligazodjék abban az útvesztőben, amelybe az apja zsarnoksága és a maga gyengesége belesodorta.

"De nem tehetsz egyebet, minthogy megadod magadat" – súgta fülébe egy kegyetlen hang, az apja kétségbeesett és könyörgő szava, amellyel elutazása előtt figyelmeztette őt, hogy most már nincs visszatérés a megkezdett úton.

"És lám, a sors úgy rendezte, hogy a helyzet éppen a hercegné és fia révén mindenkire nézve kibékítően megoldódjék" – súgta egy másik, hízelgő és rábeszélő hang, a Lomov Olgáé, aki boldog volt, hogy az ő két szívbeli gyermekét így összehozta a sors.

Berta újra elolvasta a kezében tartott levelet. A hercegné írta:

"Édes leányom, téged az égi Gondviselés küldött az utunkba. Az Isten megengedte, hogy azzal engeszteljük meg őt, amivel vétkeztünk ellene. Én elvettem egy embertől mindent, amit az ég neki juttatott: elvettem a fiam nevét, rangját, és születésével, apja méltóságával és társadalmi helyzetével járó minden erkölcsi előnyét; mi most egy másik embernek visszaadjuk azt az életet, amelyet a sors már–már elrontott. Ez a másik ember a te gyermeked, akit Alekszej boldogan fogad a magáénak és akit hálás és túláradó szívvel vallok az én unokámnak. És ezzel jóvátettünk mindent, amit a két gyermek ellen vétkeztünk. Te tetted jóvá, édes leányom az én bűnömet is, mert te megváltod Alekszejt, és visszavezéreled a tiszta, szép, derűs és boldog élet ösvényére. Ha látnád Alekszejt, te is sírnál örömödben, mint én. Fiam megutálta régi életét, és nemes igyekezettel készül az újra. Napjait vezeklésben és munkában tölti. Alkohol, kártya, morfium, olyan szavak, amelyek hallatára elsápad és keresztet vet magára. Eltökélt szándéka, hogy megszerzi a szükséges ismereteket, és beáll a Petróleum Tröszt igazgatói közé. Könyvelés, számolás, levelezés, kereskedelmi földrajz, geológia, ásványtan forog a fejében szüntelen, egy német akadémiai professzort fogadott maga mellé, aki az elméleti dolgokban kalauzolja. És amint látod, mindennap ír neked, s üzleti és családi dolgokban – a jövendőbeli apósának is. Egészséges, vidám, erős, mint egy muzsik, néhány nap alatt komoly, bölcs, jóságos és lángoló szívű orosszá vedlett, és francia és angol műveltségét, vagyonát, ragyogó eszét és szívét neked, a hazájának és az emberiségnek akarja szentelni. Leányom, a szerelem csodavető szent hatalom, ha tiszta forrásból táplálkozik, és megtalálja a maga áhította medret. És Alekszej benned és a te szerelmedben megtalálta az ember rendeltetését és egy új élet szépségét. Isten áldása legyen rajtad, rajta és a szerelmeteken!"

Berta kétszer is elolvasta ezeket a sorokat, de nem tudott azokban megnyugodni. Eszébe jutott, hogy az éjjel ismét megjelent neki Fritz, és könyörgött, hogy ne tegye meg, amit az apja és a hercegné követel.

– Szereted te a fiatal oroszt? – kérdezte tőle a halott komoly, kutató, de szomorú és féltékeny hangon.

– Nem! – felelte neki álmában, és most úgy érezte, hogy nem beszélt őszintén. Alekszej volt az első fiatal férfi, aki érdekelte őt. Az első, aki lángoló szerelmet vallott, és könyörgött a szerelméért. És megvallotta magának, hogy életében most érzi először a szerelem édes izgatottságát.

Az éjjel nem mondott igazat Fritznek, és félve gondolt arra, hogy mit fog válaszolni, ha a halott még egyszer megkérdezi.

Az édesapjától is jött ma hosszú, lelkendező és bőbeszédű levél. Az öregúr tele van optimizmussal és magába vetett gőgös bizalommal. Azt írja, hogy a petróleumkutak úgy ontják az olajat, hogy minden eredmény a legtökéletesebben igazolja számításait, hogy az angol és orosz érdekeltségek elragadtatással gratuláltak neki, hogy a magyar kormány felajánlotta a báróságot vagy olyan kitüntetést, aminőt akar. Az orosz kormányköröknél dolgozik, hogy Birukov herceg fiát utólag törvényesítsék, és megadják neki apja rangját és közjogi méltóságát. "Azon az úton vagyok – írja –, amelyen nincsen lehetetlenség, és valósággal biztosíthatlak, gyermekem, hogy londoni és bécsi diplomata barátaim segítségével, a pénz hatalmával és az orosz kormány jóindulatával téged Birukov hercegnévé teszlek, és gyermeked az orosz arisztokrácia egyik legszebb nevét fogja viselni. Igaz, hogy vétket követünk el Fritz emléke és a formai jog ellen, és igaz, hogy az anyai szív szentimentalizmusa lázadozik minden merész és szokatlan kegyeletsértés ellen. Ezt belátom, de azon az úton, amelyen járunk, most már nincsen visszatérés. És elsősorban a gyermek érdekében kell erősnek és önzőnek lenned, édes, egyetlen, imádott kislányom..."

Berta szeméből potyogott a könny. Hátha csakugyan ez az Isten igazi akarata?