|
|
|
Eredeti neve Brenner József (Szabadka, 1888. febr. 13.—1919. szept. 29., Szabadka közelében): író, kritikus, zeneesztéta, orvos. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitunoen hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor elso zenekritikái a Bácskai Hírlapban megjelentek. Érettségi után Bp.-re került Szabadkáról orvostanhallgatónak. Unokabátyja, Kosztolányi Dezso ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd a Nyugatnak is munkatársa lett. Bartók és Kodály elso méltatói közé tartozik. 1910-ben megszerezte az orvosi diplomát, rövid ideig a Moravcsik-féle ideggyógyászati klinikán dolgozott mint tanársegéd; ekkor szokott rá a morfiumra. Nyaranta vidéken volt fürdoorvos. A világháborúból súlyos betegen tért haza, s elhatalmasodott rajta a morfinizmus. Földesen, majd Regocön muködött mint községi orvos. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de innen hazaszökött; július 22-én revolverlövésekkel megölte feleségét, megmérgezte magát és felvágta ereit. A szabadkai kórházba szállították, ahonnan újból sikerült megszöknie, a budapesti Moravcsik-klinikára akart menni. Amikor a jugoszláv határorök feltartóztatták, megmérgezte magát.
Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia "diabolikus" írók hatása érzodött; késobb mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta; a korszeru természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvözodött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája huvös elemzokészséggel párosult. Kosztolányi írta róla:
"Csáth Géza orvos. Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk muködése és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedore."
Az emberi lélek új tájait térképezte fel, legjobb elbeszéléseivel, keményre fogott, szuggesztív írásaival a századelo magyar prózájának megújítói közé tartozik.
 |  |
|
|
|