|
|
|
Suzanne rendes, szófogadó kislány - magyarázta édesanyja az új bébiszitternek. - Csak két órányit kellene vele maradnia, míg vissza nem érkezünk a színházból.
- Rendben van, asszonyom. Meglátja, nem lesz semmi baj - válaszolta az iskolai szünidőben keresni vágyó diáklány.
A szülők elmentek. Csak ketten maradtak. Suzanne és a diáklány.
- Légy jó kislány és foglald el magad. Semmi kedvem sincs egy ilyen kis pisist dajkálni - mondta lekezelően a diáklány, majd leült a telefon mellé.
Suzanne még állt ott egy kis ideig, azután megpróbálta elfoglalni magát valami hasznos dologgal, de ekkor megszólalt a bejárati ajtó csengője. Suzanne azonnal felszaladt a lépcsőfordulóig és onnan figyelte, amint belépett a házba a bébiszitter barátja. Látta, hogyan ugrottak egymás nyakába, s hogyan vonszolták be egymást a szülei hálószobájába.
- Ezek most itt fognak szeretkezni? - kérdezte önmagától. - Ezt nem szabad csinálni. Valamit tennem kell.
Belesett a hálószoba kissé nyitva maradt ajtaján. Addigra már teljesen összevolt tapadva a szerelmes pár.
- Nem lesz ez így jó - gondolta Suzanne. - Suzanne rendes lány, tudja, hogy nem szabad ilyet csinálni.
Lement a pincébe és egy lécdarabbal kitörte az egyik ablakot, felrúgott néhány üveget és maga mögött minden ajtót nyitva hagyva felment a konyhába.
A konyhai telefonkészülékről felhívta a rendőrséget és bejelentette, hogy betörő van a házukban. A késtartóból kivette a leghosszabb kést, és benyitott a hálószobába.
- Valaki betört hozzánk - mondta a szétugró párnak.
- Mikor? - kérdezte a bébiszitter.
- Az előbb, csak ti nem hallottátok az üvegcsörömpölést. Valaki bejött a házba. Az emeleten van.
- Dan, megnéznéd? Addig én kihívom a rendőrséget - mondta a lány és már tárcsázott is.
- Maradj itt, amíg körülnézek! Elkapom a fickót, mire kijönnek a rendőrök - mondta a fiú Suzanne-nak.
Amint a fiú eltűnt a lépcsőfordulóban, Suzanne a lány mögé lépett, aki éppen az adatait diktálta a telefonba, így nem vehette észre, amint Suzanne kezében megvillant a konyhakés pengéje.
Felemelte a kést és lesújtott vele. Egyetlen szúrás elég volt. A lány vörös vért permetezve szét a szobában, azonnal meghalt. Eközben a fiú is visszaérkezett az emeletről.
- Mi a francot csináltál?! - ordította és Suzanne felé lépett.
Suzanne nem válaszolt. Az ajtóhoz ment és onnan figyelte, amint a fiú megpróbálta kihúzni a még mindig a lány hátában álló kést.
Amikor hosszas erőlködés után végre sikerült, Suzanne felszaladt az emeletre és kirángatta a szekrények fiókjait. Épp a porcelán vázákat csapkodta a földhöz, amikor a rendőrök betörték a bejárati ajtót.
- Segítség! Meg akar ölni! - kiáltotta és leszaladt a lépcsőn.
Ekkor lépett ki a fiú a hálószobából, kezében a véres késsel.
- Ne mozduljon! Le van tartóztatva! Dobja el a kést és tegye a kezeit a tarkójára! - kiáltotta az egyik rendőr és szolgálati fegyverét a fiúra szegezte. A többi egyenruhás követte a példáját. Az önhibáján kívül különös helyzetbe került fiú nagyon megijedt a rászegezett fegyverektől. Eldobta a kést, és megadta magát.
A házat elözönlötték a rendőrök. Suzanne megrettenve állt a lépcsőfordulóban. Ebben a pillanatban nagyon ártatlannak, törékenynek látszott.
- Eltudná mondani, hogy mi történt? - kérdezte Suzanne-t az egyik őrmester.
- Megölte a bébiszittert, azután megerőszakolta. Rettenetes volt látni! Azt mondta, hogy végig kell néznem! - mondta Suzanne és sírva fakadt.
Mire megérkeztek a szülei, a helyszínelők már végeztek.
- Jó estét kívánok! - köszöntötte őket az őrmester. - Egy fickó betört ide a pinceablakon keresztül, mindent összeforgatott az emeleten, megölte a bébiszittert és kényszerítette Suzanne-t, hogy végignézze, amint megerőszakolja áldozatát. A kislány telefonált először, nem sokkal később a bébiszitter, de már későn érkeztünk. Még néhány perc és őt is megölte volna. Épp az emeletre indult a kislány után, amikor elkaptuk a rohadékot.
- Kicsi Suzanne! Milyen rettenetes lehetett! - szörnyülködött az édesanyja és átkarolta az ijedtnek látszó kislányt.
- Ugyanezt mondtam én is - kontrázott rá az őrmester és kiment a bejárat elé az édesapával.
- Nagyon aranyos kislány - állapította meg.
- Igen. Soha, semmi baj sincs vele. Nagyon kedves, aranyos kislány. És sohasem hazudik.
 |  |  |
|
|
|