|
|
|
A Párduc egy profi bérgyilkos volt. Senki sem ismerte módszereit, esetleges társait, de legendák keringtek róla, hogy bárkit megtud ölni úgy, hogy még csak nem is tartózkodik a helyszínen. Az FBI nem hitt a legendáknak, de ennek ellenére sem tudtak soha, egyetlen gyilkosságot sem rábizonyítani.
Azon az estén egy népszerű ember meggyilkolása volt a feladat. Az illető egykor a Nagytiszteletű Szindikátus pénztárosa volt s mint az ilyenek, elegendő adat birtokában volt ahhoz, hogy lebuktassa az egész bűnszövetkezetet. Az FBI embereinek sikerült valahogyan becserkészni a fickót és ő hajlandó volt üzletet kötni a legfőbb Ügyészséggel.
Ezt a koronatanúnak ígérkező urat egy lepusztult, kuplerájból szállodává átalakított épületben őrizték és a legnagyobb titkolódzás ellenére is szinte mindenki, akit érdekelt, tudta, hol vannak.
A Párducnak nem volt nehéz dolga. Elhelyezkedett a szemben lévő épület tetején, összeszerelte fegyverét, belenézett távcsövébe és leült az egyik kémény tövébe.
Elővett egy könyvet és olvasni kezdett.
Az egyik, kissé elhagyatottnak tűnő kocsmában a csapos a kötényébe törölte sörtől nedves kezeit.
- Ritkán jársz ide. Vidéken dolgozol? - kérdezte, amikor már elég száraznak érezte mindkét kezét.
- Nem, dehogy. Még nem találtam olyan munkát, ami nekem is tetszene - válaszolta a Párduc és lenyalt egy kevés habot a korsó pereméről. - Semmittevő vagyok.
Még váltott néhány szót a csapossal, megitta a sört és elment a legközelebbi moziba. Vett két jegyet a nyolcórási filmre, azután kiment a mozi elé.
- Elnézést a zavarásért. Két jegyem van erre a filmre, de mint láthatja, egyedül vagyok - szólította meg a popcorn-árus lányt. - Nem jönne be velem megnézni a filmet?
- Köszönöm a meghívást, de a film végéig nem mehetek el innen - válaszolta illedelmesen a lány és bocsánatkérően nézett a Párducra.
Egyedül nézte végig a filmet.
Eközben teljesen besötétedett. A Párduc becsukta a könyvet. Felállt, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait és visszament a falhoz. Lehajolt távcsöves puskájáért, beállította az irányzékot és a szemben lévő szálloda egyik ablakára irányította. Természetesen be voltak húzva a függönyök, de a Párducnak ez nem jelentett akadályt. Kitámasztotta a fegyvert és sporttáskájából kivett egy infraszemüveget. A legkisebbre állította a foton-sokszorozót és ismét a puskához hajolt.
Először a szobát megvilágító lámpa villanykörtéjét lőtte ki és abban a pillanatban, amikor kialudt a fény, sorban, balról jobbra haladva mindenkit, aki a szobában tartózkodott. Majd erősebbre állította az infraszemüveget és mikor meggyőződött róla, hogy már senki sem él, szétszedte fegyverét, bepakolta a táskába és hazament.
Fél tíz után néhány perccel lett vége a filmnek. A Párduc még beszélgetett egy kis ideig az eladólánnyal, azután betért egy közeli bárba. Nem rendelt semmit, csak megkérdezte az egyik felszolgálótól a pontos időt és már indult is haza.
A postás reggel egy vastag borítékot nyújtott át a Párducnak. Ő ledobta az asztalra és visszafeküdt az ágyra. Nem volt kedve felkelni.
Két óra múlva megcsörrent a telefon. A Párduc felvette, de nem szólt bele.
- Én vagyok az - hallatszott a kagylóból. - A pénz felét hagyd az asztalon és repülj el a tizenegyes géppel Toronto-ba. Ott találkozunk. Nagyon fontos, hogy egyenesen a reptérre menj. Az FBI végig a nyomodban lesz, de ez ne zavarjon. Ha megérkeztél, vegyél ki egy szobát és hagyd a címet a Flamingo-ban.
- Mikor induljak?
- Most azonnal. Én a Fifth Avenue-n megyek, te az ellenkező irányba indulj el!
- Egy kicsit hiányzol. Szeretnélek néha látni.
- Ez most egy ideig most megint lehetetlen. Talán egy év múlva - mondta a Párduc és nagyot sóhajtott.
Ekkor már második éve nem láthatta ikertestvérét.
 |  |  |
|
|
|