Donald Huke egy kicsiny szigeten lakott feleségével és két fiával. Réges-rég, mikor még volt becsülete a világítótornyoknak, ő kezelte azt, mely periódikus felvillanásaival megvilágította a sziget délnyugati oldalát, de sajnos, mint minden más elektromos irányító-berendezést, ma már ezt is egy lélektelen számítógép vezérelte. S ha valamit számítógép vezérel, akkor ott csak elektronokra van szükség, nem pedig emberi agyra.

Mint a túl gyors változásokra már nagyon nehezen fogékony, idős emberek általában, ő is lenézte az összes olyan készítményt, ami feleslegessé teszi az emberi tevékenységet. Úgy gondolta, ha igazán nagy baj van, akkor csak fel-alá rohangálnak az emberek mert senki sincs, aki egy nekivadult masinát letudna állítani.

Amikor történetünk játszódik, már csak tolószékkel tudott közlekedni, mert egészségét és fiatalságát a világítótoronynak adta. Azonban romlott egészségi állapota ellenére a szigeten maradhatott, s hogy ne unatkozzon, a szolgálati ház emeletén kialakítottak neki egy nemzetközi rádiós segély-hívóállomást. Ha valahol a tengeren valami baj történt egy hajóval, akkor az ő feladata volt a segélyhívást közvetíteni a megfelelő mentőalakulatnak vagy a partőrségnek.

A rádiókészülék nagyon sokat segített neki elviselni helyhezkötöttségét s talán csak ennek tudható be, hogy igen hamar sikerült összebarátkoznia a hatalmas készülékkel. Az állomás felállítása óta szinte minden idejét az emeleten töltötte.

Azon az estén is az emeleti ablaknál üldögélt...

- Margaret! Margaret, gyere ide gyorsan! Láttam valami nagyon fényeset leszállni a Keleti-öbölnél! - kiabálta a földszintre vezető lépcső felé.

- Mi baj van Donald? - kérdezte az éppen előbukkanó felesége.

- Bizisten, láttam egy hatalmas, fényes gömböt!

- Milyen gömböt?

- Nagyon fényes volt. Hatalmas és iszonyú gyorsan zuhant lefelé. Biztosan belezuhant a vízbe, mert nem hallottam, hogy földet ért volna.

- Csak képzelődtél, Donald - mondta kételkedve Margaret és visszament a konyhába.

- Pedig láttam - mondta halkan Donald, talán csak önmagának.

Hamarosan megérkezett Herald, Donald nagyobbik fia, aki a városban dolgozott és minden este a sziget mellett elhaladó hajók valamelyikével tért haza.

- Herald! Láttál valami különöset a Keleti-öbölnél? kérdezte apja érdeklődve vacsora közben.

- Nem. Nem láttam semmit. Kellett volna?

- Igen. Anyád nem hisz nekem. Az előbb láttam valamit lezuhanni az öbölnél. Nagyon fényes volt. A tengerbe eshetett, mert nem hallottam, hogy földet ért volna.

- UFO volt? - kérdezte tettetett érdeklődéssel Herald.

- Lehetett az is - válaszolta szárazon Donald. A kérdésből tudta, hogy fia sem hisz neki. Pedig ő esküdni mert volna rá, hogy látta.

   - Talán az idegeid. Többet kellene pihenned. Túl sokat vagy a rádiónál - szólt közbe a felesége.

- Egy francot az idegeim - horkant fel Donald és a vacsora alatt már nem említette fel látomását.

Az éjszaka folyamán hatalmas vihar volt a sziget felett. Donald ugyanannál az ablaknál ült tolókocsijában és a szél erejétől hajladozó ágakat figyelte.

Margaret már az ágyban volt, amikor egy hatalmas csattanást hallott a felső szintről. Kiugrott az ágyból és a lépcsőhöz ment. Donald a lépcső aljában feküdt.

- Mi történt, Don? - kérdezte, de eközben észrevette a felborult tolókocsit a lépcső tetején. - Leestél?

- Szólj Herald-nak! Nagy baj van! Én visszamászok a rádióhoz, riasztom a Partiőrséget! - motyogta kimerülten, akadozva Donald.

- De mi a baj? - kérdezte még mindig higgadtan Margaret.

- Itt vannak, de ne félj! Nem hagyom, hogy elkapjanak. Rajtunk nem fognak kísérletezni! Segíts felmenni!

Margaret átkarolta és lassú léptekkel felvonszolta az emeletre. Ott belesegítette tolókocsijába és a rádió elé tolta. Biztos volt benne, hogy férje csak képzelődött, így nem is vette komolyan.

Amikor biztonságban tudhatta, lement a lépcsőn, hogy visszafeküdjön de még hallotta, hogy Donald megtöltötte vadászpuskáját.

Odafenn Donald már ismét az ablak előtt ült és tágranyílt szemekkel figyelte a mozdulatlan tájat.

A ház közelében semmi sem mozdult.

- Előbb rádióznom kell. Le kell adnom a vészjelzést - morogta maga elé és egy hirtelen mozdulattal a rádióhoz fordította kocsiját.

Itt Donald Huke beszél a Wilde-szigetről. Néhány órával ezelőtt közvetlenül a sziget keleti partjánál lezuhant egy azonosítatlan repülő tárgy. Kérem, aki hallja, azonnal értesítse a Partiőrséget! Hallotta valaki? Vétel.

- Itt a Partiőrség. Mi a francot akarsz, Huke? Be vagy rúgva? A kicsi, zöld űrlények még nem kopogtak be? - kérdezte gúnyosan az ügyeletes tiszt.

- Mindjárt ideérnek - válaszolt Donald. - Az előbb elindultak a ház felé.

- Marha - mondta az ügyeletes tiszt és kilépett a vonalból.

Donald csak ekkor értette meg, hogy senki sem veszi komolyan.

- Margaret! Herald! Gyertek fel gyorsan! - kiáltotta a földszint irányába, miközben le sem vette szemeit az ablakról.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a felesége álmosan, amint felért.

- Azonnal itt lesznek. Meg kell értenetek! Nem akarom, hogy élve fogjanak el minket! Ezt most csakis értetek teszem - mondta Donald.

Ekkorra már Herald is felért az emeletre. Donald felemelte régimódi vadászfegyverét és kilőtte az első töltényt.

Herald, látva, hogy mit tett apja, leakart szaladni a lépcsőn, de a második lövés gyorsabb volt.

- Egyedül maradtam - dünnyögte Donald, miközben remegő ujjakkal ismét megtöltötte a fegyvert. - Már a földszinten vannak.

Ezek voltak utolsó szavai, mielőtt a mellkasához szorított fegyver elsült volna.

* * *

- Teljesen bedilizett az öreg. Szabályos vérfürdőt rendezett az emeleten. Lemészárolta a családját - fogadta a Partiőrség embere a rendőrség gyilkossági csoportjának embereit a ház bejáratánál. - Tegnap este leadott egy zavaros rádiójelentést egy becsapódó UFO-ról, meg valami kicsi, zöld űrlényekről. Persze, nem vettük komolyan, de amint tudtunk, kijöttünk. Tudják, nálunk nagyon kemények a viharok.

A leadott lövések és a holttestek helyzetéből adódóan könnyen rekonstruálni tudták a történteket, ezért nem is időztek sokáig a szigeten.

De egyikük sem vette észre a sekély vízből kiálló különös, a Földön teljesen ismeretlen szerkezetű antennát.