|
|
|
Megtörtént. A fakó lovas kivágtatott, hogy levágja a nemzetek azon részeit, melyek nem akarták elismerni a legfelsőbb hatalmasságot. János Jelenései beteljesedtek. A föld nagyhatalmai nem jutottak megegyezésre, így a világkatasztrófa elkerülhetetlenné vált. A Keleti Király nyomta meg először a nukleáris szörnyeteg kioldógombját, majd válaszképpen a Nyugati Király. Hatalmas nemzetek semmisültek meg, s kik egykor oly nagyok voltak, most semmivé lettek. A Föld kietlen pusztasággá változott, és csak egyetlen ember élte túl a globális pusztulást. Herbert Harris, a rosszhírű mulatótulajdonos, aki az egyik eldeformálódott kontinensen tért magához.
Teljesen egyedül volt. Elveszített mindent, amit oly sok év alatt sikerült összeharácsolnia. Csalás, gyilkosság, megvesztegetés és más egyéb tiszettégtelen módszerek segítettek abban, hogy felépítse birodalmát. Azonban most mindez semmivé lett. Nem voltak mellette elmaradhatatlan testőrei, senki sem vitte ágyához a reggeli kávét. senki sem maradt, aki teljesíthette volna parancsait.
Nagyon rossz érzések gyötörték. Annyira hozzászokott már a kényelemhez, hogy magához térése első pillanataiban egyetlen használható ötlete sem támadt, hiszen nem tudhatta mit kell tennie ilyen helyzetben. Most az egyszer teljesen magára maradt.
Felállt és elindult a nap felé. Órákig gyalogolt, mikorra elérkezett a Nagy Vízhez.
- A víz élet! - villant fel bomlott agyában, de tévedett.
A vízben nem volt élet csak az üres, óriási hullámok csapdosták a kiégett sziklák lábait. Bár Herbert ivott a vízből, azonnal ki is köpte. Nem volt íze és szomját sem csillapíthatta vele.
A part mentén ment tovább, míg el nem érkezett a Nagy Hegyekhez, de itt csak kopár sziklák álltak évmilliók óta mozdulatlanul. Még csak nyoma sem volt az életnek.
Az egyik szikla oldalában talált egy barlangot. Abban töltötte az éjszakát.
- Jó reggelt, Mr. Harris! Itt a reggeli kávéja - ébresztette fel reggel a komornyik.
Herbert az ágyában feküdt. Kinyitotta szemeit és megelégedéssel tapasztalta, hogy technikai értelembe véve minden a legnagyobb rendben van körülötte. A hatalmas, puffadt testét már nehezen elviselő baldachinos ágya a megfelelő helyen volt és az ablakon besütött az életet adó nap.
- Valami baj van, uram? - kérdezte a komornyik.
- Nem. Szerencsére minden a legnagyobb rendben, csak valami nagyon szörnyű dolgot álmodtam.
- Nálunk is gyakran megesik. Tudja, a családunk már...
- Ki a francot érdekli a maga családja? Hagyja itt azt a rohadt kávét, és tűnjön a fenébe! Hogy mit képzel a hülye szolgája?!
Herbert Harris ismét elemében volt. Előbbi ijedtsége néhány perc alatt elpárolgott. Megnyomta az ágya melletti jelzőgombot, és élvezettel figyelte, amint testőrei szinte abban a pillanatban meg is jelentek.
- Parancsol valamit, uram? - kérdezte egyikük.
- Igen. Azt a mocsok bukméker, tudjátok, az a hogy is hívják...
- Jackson. Williams C. Jackson, uram.
- Igen az. Ha ma délig nem fizet, nyírjátok ki. Az én területemen nincs szükség ilyen alakokra.
- Igenis, uram. Azonnal indulunk. Parancsol még valamit?
- Nem, semmit. Menjetek már! Én még alszom egy kicsit. Senki se merjen zavarni, amíg nem csengetek!
A testőrök elmentek, Herbert magára maradt. Úgy gondolta, behozza azt az időt, amit az a szörnyű rémálom vett el pihenéséből. Ennyivel tartozott szervezetének.
Gyorsan elaludt.
A barlang előtt állt. A perzselő forróság meredeken tűzött a nukleáris halál mindent elsöprő erejétől kiégett sziklákra. Herbert elindult a hegyek mentén azzal a szándékkal, hogy megkeresse az esetlege túlélőket.
Nagyon magányosnak érezte magát. Még egy kóborló kutyának is tudott volna örülni. Csak ekkor értette meg, milyen rossz egyedül lenni. Talán még a halálnál is rosszabb.
Még sokáig folytathatta volna a mély lélektani eszmefuttatást, de ekkor hangot hallott a távolból.
Elindult a hang irányába. Semmi kétség, ez egy nő hangja. Hát mégsincs egyedül!
Herbert ismét felébredt. Míg aludt, a szomszéd szobában valaki bekapcsolta a rádiót.
A rádióból egy nő hangja hallatszott:
- ... Hát mégis megtörtént. A fakó lovas kivágtatott, hogy levágja a nemzetek azon részeit, melyek nem akarták elismerni a legfelsőbb hatalmasságot. Az Egyesült Államok elnöke parancsot adott a két atombomba bevetésére...
Herbert nem akarta, hogy álma valóra váljon. Nem akarta elveszíteni keserves kínok árán felépített birodalmát. A mértéktelen zabálástól és a rendszertelen életmódtól beteg szíve nem bírta el ezt a megrázkódtatást. Abban a pillanatban felmondta a szolgálatot.
- ... Hirosima és Nagaszaki ellen. Megemlékező műsorunkat a jövő héten folytatjuk...
 |  |  |
|
|
|