1

Egyenlő szivességgel
Áldgyuk Istent szolgájában,
Kit tetéz dicsőséggel
Az időnek utoljában;
Boldog Lőrinc, te vagy ez,
Kit szivünk titkon nevez.

        2

Melly buzgóság foglal el
Ifjuságod zsengéjében!
Nem jössz, de repüléssel
Mész Szent Ferenc szerzetében,
Ó szerencsés serénység!
Melly fut, merre hiv az ég.

        3
Szentség példája lettél
Szerzetednek örömére,
Azért szélyt küldettettél
Igaz hit hirdetésére,
Itt mondhatták felőled,
Hogy Isten szólt belőled.

        4

Olly buzgóság lelkesitt
Apostoli tisztségedben,
Minthogy az ég tüzesitt,
Kiért égsz egész szivedben,
Hogy mihelyt szavad hangoz,
Száz annyi gyümölcsöt hoz.

        5

Részt vettél édes hazánk,
Te is Lőrinc, oltalmából,
Hogy Mustafa rohant ránk
Vért szomjuhozó honából,
Hadaink már rettegtek
S Lőrinctől szivet vettek.

        6

Bizonyságok mezei
Székesfehérvár várának,
Hol pogányok ezrei
Számlálhatatlan állának,
Ha itt ég nem védelmez,
Népünk egy talpig elvesz.

        7

Ugyde Lőrinc itt valál,
S elől mész kereszt jelével
Fut előled a halál
Minden pogány erejével,
Személyednek látása
Török tábor romlása.

        8

Mennyi csuda segéltség
Jő még Lőrinc kérésére!
Pillantásban egészség
Egy asszony rugó erére,
Mellyet szerencsétlenül
Borbély vágott keresztül.

        9

Más, ki rákot érezte
Tüzesedni ki mellyéből,
Csak Lőrincet nevezte
S mingyárt kigyógyul sebéből
Nem emberi erő ez,
Mit Lőrinc érdeme tesz.

        10

Illyen dicsőségednek,
Lőrinc, zengjük méltóságát,
Terjeszd segéltségednek
Reánk is hathatóságát,
Testi, lelki sebeinket
Látván, gyógyitts bennünket.

        11

S mint Fehérvár tájékán
Meggyőzted ellenségünket,
Ugy lelkünk nagy csatáján
Segéltsd erőtlenségünket,
Hogy a véglehellések
Legyenek szerencsések.

        12

Áldassál egy Istenség,
Ki három vagy személyedben,
Tied minden dicsőség
E roppant teremtésedben.
Tisztelvén szenteidet,
Nyerjük el kegyelmidet.